2020. április 28
A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. kormányrendelet közterhekkel kapcsolatos részletszabályairól és egyes új intézkedésekről szóló 61/2020. kormányrendelet tételes adó alóli mentesülést kínál azon kataalany vállalkozásoknak, melyeket a legközvetlenebbül érintenek a korlátozások, a társadalmi érintkezések előírások szerinti és jól felfogott érdeken alapuló önkéntes visszaszorulása.
Mint mindig, a kihirdetett jogszabály szövege ezúttal is vetett fel, hagyott nyitva bizonyos kérdéseket az elméleti értelmezés és a jogalkalmazás számára. Mostanra minden kisadózó láthatja az adófolyószámláján a márciusi előírásokat.
Ki mentesülhetett?
Eltérően az ugyanezen kormányrendeletben meghatározott szociálishozzájárulásiadó- és kisvállalatiadó-kedvezményektől, a kisadózó vállalkozások tételes adója esetében a rendelet nem követelte meg, hogy tényleges főtevékenységként folytassa a kedvezményben részesített tevékenységet a vállalkozó. Pedig – noha a katás vállalkozás nem köteles kettős könyvvezetésre – bevételi nyilvántartása vagy kiállított számlái, nyugtái alapján elméletileg megállapítható lenne, hogy a megelőző hat hónapban a legtöbb bevétele mely tevékenységből származott (avagy, hogy az adott tevékenységből megszerzett bevétel eléri-e legalább a bevételének 30 százalékát).
A rendezőelv a jogalkalmazás gyakorlatában végül – összhangban a jogszabály szövegével – tapasztalataink alapján az lett, hogy amely vállalkozásnál egyidejűleg igaz volt, hogy
– 2020 februárjában már kataalany volt és
– 2020 februárjában már szerepelt az adózói törzsadatokban a kedvezményezett tevékenységek valamelyike (akár főtevékenységként, akár egyéb tevékenységként),
annak az adófolyószámlája kötelezettség oldalán a 288 Kisadózó vállalkozások tételes adója adónemen 2020. 04. 14-ei dátummal a megfelelő összegű tételes adó előírása mellett megjelent azonos összeggel, de negatív előjellel a „COVID-19 nemzetgazd. enyhítés” tétel.
Aki kimaradt
A fentiekben említett, februári állapotot vizsgáló feltételek miatt nem részesültek a kedvezményben azok a vállalkozások, melyek kedvezményezett tevékenységet folytatnak ugyan (akár egyedüli főtevékenységként, akár ténylegesen folytatott további tevékenységként) és így minden bizonnyal a gazdasági hátrányok elszenvedői, azonban még éppen a veszélyhelyzet kihirdetése előtti napokban, a gazdasági konjunktúra idején kezdték meg tevékenységüket (például egy 2020. március 2-án, hétfőn vállalkozást indító fodrász).
Ugyanígy nem vonatkozik a könnyítés azokra sem, akik márciustól tértek át a kata szerinti adózásra a vállalkozói személyi jövedelemadózás (VSZJA) alól.
Aki bekerült
Tapasztalataim szerint az enyhítésben részesülhettek azonban azok a széles tevékenységi körrel rendelkező katás vállalkozások, amelyek csak nagyon ritkán végzik, ténylegesen réges-régen nem végzik, vagy soha nem is végezték a kedvezményezett tevékenységet, azonban hosszú-hosszú tevékenységlistát jelentettek be már az induláskor („ki tudja, hátha jó lesz még valamire” felkiáltással), vagy tevékenységük módosításaikor csak az újonnan és ténylegesen folytatni kívánt TEÁOR (ÖVTJ) kódokat adták a listához, az aktualitásukat veszítő kódok törlése nélkül.
Mi a helyzet az úgynevezett katakerettel?
Mikor a világjárvány okozta gazdasági károk enyhítéséről beszélünk, kevésbé tűnik húsbavágónak az a kérdés (afféle „first-world-problem”), hogy „jár-e” az évi 12 milliós úgynevezett „katakeret” 2020-ban azoknak a vállalkozásoknak, akik automatikusan megkapják a négyhavi tételes adó alóli mentességet, de éves szinten bevételeik idén (is) az egyébként optimális 12 millió forint közelében alakulnak.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) 8. § (6) bekezdése úgy fogalmaz, hogy „Ha a kisadózó vállalkozás nem köteles a naptári év minden hónapjára az (1)–(2), valamint a (4a) bekezdés szerinti adót megfizetni, a 40 százalékos mértékű adót a kisadózó vállalkozás bevételének a kisadózó vállalkozási jogállás fennállásának az (1)–(2), valamint a (4a) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettséggel érintett hónapjai és 1 millió forint szorzatát meghaladó része után fizeti meg.” Ezt a szöveget véleményem szerint helyesen értelmezték úgy szakértők, hogy a négyhavi mentesség miatt idén 8 millió forint lesz a tételes adó megfizetésével lefedett bevételrész.
Az enyhítésben részesített vállalkozások adófolyószámláján tapasztalt feljegyzések azonban arra utalnak, hogy a jogalkalmazás végül megoldotta a kérdést, mégpedig a jogalkotó szándékával vélhetőleg inkább összhangban lévő, az adózók számára kedvezőbb megoldás felé billentve a mérleg nyelvét. Erre a megoldásra kísérlek meg a következőkben egy levezetést adni.
Véleményem szerint a Katv. 8. § (6) bekezdésének fentebb idézett mondata a szünetelés esetéről szól: ilyenkor nem áll fenn adófizetési kötelezettség, igaz – egyéb biztosítotti státusz hiányában – az ellátásokra való jogosultsághoz is egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése szükséges. A kormányrendelet úgy fogalmaz, hogy „mentesül a kisadózó után a Katv. szerinti tételes adó megfizetése alól”, mindemellett kifejezetten garantálja az ellátásokra való jogosultság változatlan fennállását, összegét. Úgy tekinthetjük tehát, hogy a kormányrendelet – a vállalkozás szüneteltetése modelltől eltérően – a jogosultságok sérelme nélkül kíván a terheken könnyíteni.
Az adószámlán megjelenő kataelőírás (+) és a „COVID-19 nemzetgazd. enyhítés” (-) tételek azonban arra utalnak: úgy kell tekinteni, hogy nem szűnik meg az adófizetési kötelezettség ezekre a hónapokra sem, hiszen – eltérően a szüneteltetés hónapjaitól, amikor 0 Ft tételes adót írnak elő az adófolyószámlán – a „rendes” kötelezettség előírása megtörténik, egy azonos összegű, de ellentétes előjelű összeg bejegyzésével párhuzamosan. Ez alapján pedig nincs helye a Katv. 8. § (6) bekezdés második mondata alapján 8 millió forintra csökkenteni az éves keretet, ahogyan az szüneteltetés esetén történik. Az adófolyószámlán tapasztalt jogalkalmazás tehát nem „kötelezettség fenn nem állását” mutatja, hanem egy kötelezettséggel párhuzamosan, „jóváírás” formájában megjelenő enyhítést.
Forrás: adozona.hu